- Most azonnal beszélnünk kell - közöltem órák után Kaijal az osztálya előtt.
- Hagyjál már békén - nézett rám fájdalmas arccal.
- Tisztára össze vagyok zavarodva! Amit ma csináltál, az is csak színészkedés volt? Már fogalmam sincs, mit gondolsz komolyan, és mit nem. Ráadásul még mindig nem válaszoltál a kérdéseimre!
- Hazamegyek, jó?
- Nem!
- De - közölte, és elsétált mellettem. Nem érdekelt, még az utcán is követtem. Megfordult, és amikor látta, hogy mögötte megyek, csak megrázta a fejét, és közölte, hogy hihetetlen vagyok. Akkor is követtem, egészen az otthonáig. Mielőtt becsapta volna az orrom előtt az ajtót, besiettem utána. Fölment a szobájába, és én is így tettem. Ismerős volt a hely.
Amíg ő ledobta az iskolatáskáját a földre, én leültem az ágyra.
- Na jó, mit akarsz? - kérdezte.
- Megtudni az igazságot.
- Ahj, istenem - panaszkodott, majd levágta magát mellém az ágyra. Hason feküdt, és kezeit a tarkóján pihentette.
Olyan aranyos volt így. Odanyúltam a karjaihoz, és elkezdtem simogatni puha bőrét, aztán már a tincseivel is játszadoztam. Oldalra döntötte a fejét, és gyönyörű szemeivel nézte, mit csinálok.
Hirtelen négykézlábra állt, és olyan közel hajolt az arcomhoz, hogy már zavarba hozott. Ujjaival lágyan hozzáért az arcomhoz, majd egy apró csókot lehelt ajkaimra.
- Te egy olyan nagy ribanc vagy - közölte hirtelen, mire lesokkoltam. Elhúzódtam tőle, és kérdőn néztem rá, de mivel nem szólt semmit, csak komolyan nézett rám, úgy döntöttem, megérdemli a második pofont. Már lendítettem a kezem, de elkapta.
- Eressz el!
- Most komolyan. Nem vagy az?
- Nem!
- Gondold végig a helyzetedet.
- Kai - könyörögtem, de nem eresztett el.
- Tudni akarod, mi történt, amikor részeg voltál? - kérdezte hirtelen.
- Igen - vágtam rá. Láttam rajta, hogy most komolyan beszél, ezért lélegzetvisszafojtva vártam a válaszát.
- Tényleg kérted. És én is meg akartam tenni.
- De...?
- El is kezdtük, de nem jutottunk odáig.
- Miért? - kérdeztem döbbenten.
- Most mondjam azt, hogy mert rendes vagyok, és hogy tekintettel voltam Baekhyunra?
- Miért ne mondhatnád?
- Mert Baekhyun...
- Igen? - néztem rá. Miért nem mondja már végre?
- Baekhyun nem is szeret úgy igazából - nyögte ki.
- Mi? De igenis szeret.
- És te sem szereted őt úgy, ahogy kéne - közölte, figyelmen kívül hagyva amit mondtam.
- Na jó, hagyjuk ezt. Fogalmad sincs semmiről!
- De igenis van.
- Én inkább hazamegyek. nincs szükségem arra, hogy itt hazudozzál nekem, meg kitalálj olyan dolgokat, amikhez nincs is közöd.
- Menjél. Úgyis vissza fogsz jönni - morogta.
- Hát nem - közöltem dühösen, és becsaptam magam mögött az ajtót. Lerogytam, nekidöntöttem az ajtónak hátam, és kezembe temettem az arcomat.
Baekhyun tényleg nem szeret? Honnan vesz ilyeneket? Egyáltalán igazat mondott, vagy megint csak hazudott? És miért állította azt, hogy én sem szeretem úgy őt, ahogy kéne? Persze, hogy szeretem Baekhyunt. De ő engem nem? Az elejétől fogva, vagy csak tegnap óta? A francba, Kai!
Fölpattantam, és benyitottam. Kai ugyanúgy ült az ágyán, mint amikor elmentem, azóta nem is mozdult.
- Na jó, magyarázatot kérek - közöltem.
- Mondtam, hogy visszajössz - mosolygott.
Nem válaszoltam, csak leültem vele szemben, ugyanúgy törökülésben, mint ő, és feszültem vártam, mit fog mondani. De mivel nem szólalt meg, muszáj volt rákérdeznem.
- Miért nem szeret Baekhyun?
- Szeret, de csak mint barátot. Mindig is úgy tekintett rád.
Lehajtottam a fejem. Fájt az igazság. Vagy egyáltalán igaz, amit mond?
- Bizonyítsd be.
- Jó. Nem tűnt fel, milyen hamar megbocsájtott neked? Én a helyében ott hagytalak volna. Simán megérdemelted volna. Ha úgy nézzük, tényleg megcsaltad, és ő egy szó nélkül elfogadta. Nem gyanús?
- De azért csinálta, mert tényleg szeret - magyarázkodtam.
- Nem szeret- rázta a fejét. - Nem úgy, ahogy egy barát a barátnőjét.
- Akkor hogy?
- Ahogyan egy... barátot.
- Ennek nincs semmi értelme - ráztam a fejemet.
- De van. Azért jött össze veled, mert meg akart védeni.
- Mi elől?
- Nem egyértelmű?
De. Az volt.
- Előled - suttogtam.
- Igen. Azt hitte, hogy lefektetlek, és ott hagylak, te pedig teljesen odaleszel. Vagy legalábbis valami ilyesmi. Tudta, hogy ha összejön veled, akkor talán leszállok rólad, de nem ért semmit.
- Az, hogy bevallottad, hogy szeretsz, meg a bizonyítás... az színészkedés volt?
- Félig igen, félig nem.
- Ezt hogy érted? - néztem rá értetlenül.
- Amikor szerelmet vallottam, akkor még igen. De amikor együtt voltunk, akkor nem.
- Na várjál, tisztára össze vagyok zavarodva. Ez túl sok információ egyszerre.
Lehunytam a szemem, és elkezdtem masszírozni a halántékomat, miközben folyamatosan kattogott az agyam. Amikor lassan összeálltak a puzzle egyes darabjai, fölnéztem.
- Kai. Őszintén. Mit érzel irántam?
Sötét íriszeivel mélyen a szemebe nézett, és teljesen el is vesztem bennük.
- Sok mindent.
- Komolyan - kértem, miközben kínosan elnevettem magam.
- Hát... Ugyanazt, amit te irántam.
Jó, és én mit érzek iránta?
- Ahogy látom, ezzel se tudsz mit kezdeni - nevette el magát. - Magadnak is be kell vallanod, hogy jobban szeretsz Baekhyunnál?
- Ez azt jelenti, hogy jobban szeretsz, mint Baekhyunt? - kérdeztem, mire megint felnevetett.
- Igen. Jobban szeretlek. Jobban kívánlak, mint bármelyik másik lányt - tette hozzá.
- Ja, hogy itt megint szexre megy ki az egész!? - kaptam hirtelen észbe. - Persze, nálad mi másról lenne szó? - akadtam ki.
- Nem, hagyd már ezt - rázta a fejét, és ahogy elnéztem, megijedt.
- Jó, hogy mondtad, a végén bedőltem volna neked.
Fölpattantam az ágyról, és el akartam menni, de az ajtó előtt még visszanéztem. Ő is éppen fölállt, és elindult felém. Még hozzá akartam vágni a fejéhez pár dolgot, de nem engedte, mert megragadott a karomnál.
- Ha csak arra hajtottam volna, hogy ágyba kapjalak, nem gondolod, hogy kihasználtam volna a helyzetet, amikor részeg voltál? Amikor könyörögtél nekem, hogy tegyük meg? Amikor te csókoltál meg folyton, és kezdtél el vetkőztetni mindkettőnket?
- Na jó, ne részletezd - szóltam közbe.
Még mindig engem vizslatott, úgyhogy mondanom kellett valamit. De nem tudtam mit! Tényleg vissza tudta fogni magát? Tényleg ő mondta, hogy ne csináljuk?
- Várjunk. Ha tudtad, hogy Bakehyun nem is szeret... akkor miért nem tetted meg?
- Mert... Nem tudom. Tudtam, hogy nem helyes. Meg hogy kiakadnál.
- Úristen. Nekem kell egy kis idő, hogy felfogjam ezt az egészet. Meg beszélnem kell Baelhyunnal... Nem baj, ugye?
- Nem. Vagyis... nem tudom, mit fog szólni.
- De ha kiderül, hogy az egészet hazudtad, elevenen megnyúzlak.
- Jó - mosolyodott el. - De várjunk. Mit akarsz tőle kérdezni?
- Hogy igaz-e az, hogy nem is szeret, hanem csak meg akart védeni előled.
- És ha igen? - vonta fel szemöldökét.
- Akkor...
Tényleg, mi lesz akkor?
- Szerintem akkor hívj fel, hogy mit mondott - ajánlotta.
- Oké.
- A többit meg megbeszéljük utána.
- Akkor együtt leszünk? - kérdeztem halvány mosollyal az arcomon.
- Aha. És naponta háromszor... - kezdett bele egy perverz mosollyal az arcán, de aztán meglátta az arcomat, és inkább mást mondott - Eszünk. Reggeli, ebéd, vacsora. Tudod - vigyorgott.
- Nem lesz az sok?
- Majd égetünk is egy kis zsírt - kacsintott rám.
- Fél év szabály - közöltem hirtelen.
- Mi?
- Fél év szabály. Ha két ember együtt van, minimum fél év, aztán jöhet a zsírégetés.
- Fél év? - kérdezte megrökönyödve. - Az nagyon sok...
- Ha tényleg szeretsz, kibírod. És az már tényleg bizonyítás.
- Megpróbálom... - Elnevettem magam. - Menni fog - bíztattam. - De most megyek, és beszélek Baekhyunnal.
És hogy mit mondott Baekhyun? Természetesen igaz volt, amit Kai állított. Bocsánatot is kért, és mondta, hogy csak jót akart nekem, mert látta rajtam, hogy nem akarom, és nem tudta, hogy érzek is iránta valamit. Igazából én sem tudtam. Egészein máig.
És természetesen nem bírta ki fél évig. De nem érdekel, azóta nem láttam, hogy érdeklődne más lány iránt, úgyhogy a legkevésbé sem bánom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése