Délután kettő körül indultam volna haza, de valaki megakadályozott. Kai.
- Ráérsz egy kicsit? - kérdezte, miután megragadta a karom.
- Rá, ha nagyon akarok.
- Akkor gyere - mondta, és elkezdett húzni a tornacsarnok felé. Az egyik öltözőbe húzott be, ami körülbelül feleakkora volt, mint egy átlagos osztályterem, és csak pár pad volt elhelyezve benne, hogy tudjuk mire pakolni a cuccainkat.
- Mit szeretnél? - kérdeztem, miután becsukta magunk mögött az ajtót.
- Beszélni veled.
- Jó, gondoltam - mondtam amolyan "nem vagyok hülye" hangsúllyal. - Miről?
- Először is Baekhyunról. Nagyon összevesztetek? - kérdezte aggódva.
- Nem... csak egy kicsit. De minden rendben van - bólogattam.
- Akkor jó.
- Veled beszélt?
- Nem. Azt hiszem örökre megharagudott rám - hajtotta le picit a fejét. Majdnem megsajnáltam. Majdnem. Mivel erre nem tudtam (vagy nem akartam) mit szólni, fölnézett, egyenesen a szemembe.
- Ott reggel... akartam valamit, de ugye Baekhyun benyitott. Úgyhogy azt most szeretném elmondani. - Bólogattam egy aprót, mire folytatta. - Szóval te azt mondtad, hogy élvezted. - Megint bólintottam egyet. - Én viszont semmire nem emlékszem, úgyhogy arra gondoltam, hogy... megismételhetnénk.
Teljesen ledöbbentem. Ezt most komolyan gondolja?
- Neem - ráztam meg a fejem.
- Miért? - nézett rám csalódottan.
- Mert...nem akarom. - Te jó ég, én ebből hogyan fogok kimászni?!
- De azt mondtad, hogy nagyon jó volt.
- Igen, de... - gyorsan próbáltam valami kifogást találni. - Egyszer elég volt. Összevont szemöldökökkel nézett rám.
- Szóval, ha te valamit nagyon élvezel, akkor abból neked egyszer elég?
- Igen.
- Hogyha ennél egy nagyon finom csokit, és eddig az ízlett volna a legjobban az összes csoki közül, és ingyen osztogatnának abból, akkor te nem kérnél?
- Nem, mert az az egyszer különleges volt, és az pont elég. - Már magam sem tudtam, hogy értelmes-e az, amit mondok.
- Én szoktam érteni a lányokat, de te... te kész rejtély vagy - rázta meg a fejét, majd egy lépéssel közelebb jött. Ez így nem lesz jó.
- Ne, kérlek, ne, én tényleg nem akarom - mondtam gyorsan.
- Baekhyun miatt?
- Őmiatta is.
- Figyelj, ő már rég hazament, úgyhogy biztos nem tudna meg a dologról.
- De.. egyszer biztos kiderítené. Valamikor meg fogja tudni. - Még egy lépéssel közelebb jött.
- Látom rajtad, hogy akarod. - Mi az, hogy látja rajtam? Nem akarom! Egyáltalán nem! Viszont kezdtem egyre idegesebb lenni, ahogy lassan szűkítette közöttünk a távolságot.
A következő pillanatban nekiszorított a falnak, és megcsókolt. Kétségbeesetten nyögdécseltem, de természetesen figyelmen kívül hagyta. Aztán amikor nyelvét sikerült átcsúsztatni a számba, egyszerűen föladtam. Engedtem, hogy profi módon csinálja azt, amihez a legjobban ért, aminek az lett a következménye, hogy visszacsókoltam, mert olyan jól esett. Amint megérezte ezt, meg hogy hajába túrok, belemosolygott a csókba. Fogalmam sincs, hogy volt képes ezt kihozni belőlem. Egyszerűen ellenállhatatlan volt.
Amint keze a pólómhoz tévedt, és elkezdte lehúzni azt, észbe kaptam.
- Te jó ég, mit csinálunk? - fakadtam ki, és eltoltam magamtól. Vagyis csak el akartam, de nem sikerült, csak még közelebb jött.
- Ne - fordítottam el az arcom, mert féltem, hogy ha megint megcsókol, nem fogok tudni ellenállni, és annak nem lesz jó vége.
Így, hogy nem fért hozzá arcomhoz, nyakamat lepte el csókokkal.
- Ne kínozz - nyögtem egyet két sóhaj között, mire kuncogott egyet. Persze, hogy tudta, hogy élvezem. De nem hogy abbahagyta volna, inkább folytatta. Bevetette forró nyelvét is, mire ujjaim a fekete tincsei közé kerültek... valahogy. Ennek következtében ajkai ismét birtokba vették enyéimet. Keze lecsúszott a jobb combomhoz, amit meg is ragadott, és csípője köré fonta lábamat. Mellkasunk egymásnak préselődött, aztán már le is hámozta rólam a fölsőm, és a földre dobta.
- Állj. Eressz el - kaptam újra észbe. - Hallod!?
- Ne már - sóhajtott kétségbeesetten, és szerencsére elengedett. - Mi a baj?
- Nem akarom.
- De akarod, csak nem mered bevallani magadnak.
- Mi? Nem! - szóltam felháborodva.
- De - vigyorgott, mert tudta, hogy igaza van.
Gyorsan valami kifogást kellett találnom.
- Most komolyan itt akarod? - néztem körül a teremben. Két darab pad volt. Ő is hátrafordult, majd visszanézett rám.
- Figyelj, több mint tíz pózt ismerek, és abból nyolcban nincs szükség kényelmes ágyra.
- Lehet, hogy profi vagy, de tíz póz - hitetlenkedtem.
- Bebizonyítsam? - vigyorgott. Egy pillanatig belegondoltam... aztán észhez tértem.
- Mi? Nem! Hogy lehetsz egy ekkora perverz állat? - fakadtam ki, majd kiszaladtam az öltözőből, és szerencsére Kai sem követett.
A hét már a közepe felé járt, amikor Baekhyun meghívott magukhoz, amit nem is utasítottam vissza. A nappaliban ültünk, a kanapén, közben a közöttünk lévő nagy tál popcornból majszolgattunk.
- Kainak újabb agymenése van - sóhajtottam.
- Mi? - kérdezte Baekhyun.
- Azt akarja, hogy ismételjük meg, de most úgy, hogy ő is emlékezzen valamire - panaszkodtam, mire a fiú elmosolyodott. - Nem tudom, mikor száll le végre rólam. Még jobban idegesít, mint előtte. Szerinted... ha lefekszem vele, békén hagy? - kérdeztem kezeim között forgatva egy popcorn darabkát.
- Biztosan - biccentett. - De ha tényleg így döntesz, akkor azt kérlek titkold el előlem. Mindketten jobban jártok.
- Oké - mosolyogtam. - De nem hiszem hogy ennyire mélyre süllyednék.
- Nagyon remélem.
Egy ideg csöndben eszegettük a popcornt, aztán hangosan is kimondtam, amire gondoltam.
- Lehet, hogy most már el kéne mondanom neki.
- Mondd - vont vállat.
- De te is legyél akkor ott - kértem.
- Minek? - kérdezte értetlenül.
- Hogyha esetleg nekem támadna - válaszoltam, mire felnevetett.
- Nem hiszem, hogy bántana, de melletted leszek - biztosított. - Hívjam most ide?
- Aha. Legyünk minél hamarabb túl rajta.
Miközben Baekhyun fölhívta barátját, és mondta, hogy beszélni szeretne vele, én azon gondolkoztam, hogy nem is gondoltam azon az estén arra, hogy majd be is kell vallanom neki. Mert az ugye úgy poén, különben nem ér semmit az egész. Viszont nem fog repesni az örömtől ha megtudja...
Miután Baekhyun letette a telefont, azon kaptam magam, hogy egyre idegesebb leszek. Ezt észre is vette.
- Saját magadnak köszönheted - mondta. Igaza is volt.
- Tudom - fintorogtam.
Baekhyun akármennyire is igyekezett, nem sikerült elterelnie a figyelmemet. Semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy hogyan magyarázzam el Kainak, és hogyan fog reagálni.
Körülbelül tíz perc múlva meg is érkezett. Mi ketten még mindig a kanapén ültünk, egymás mellett, Kai pedig, miután köszöntünk, velünk szemben foglalt helyet a fotelban.
- Mi újság? - kérdezte laza hangon, de éreztem, hogy feszeng. Vajon mire gondol? Hogy Baekhyun megint le fogja szidni a fejét, hogy szálljon le rólam? Vagy talán pont az ellenkezőleg, inkább arra számít, hogy barátja megbékél vele? Elvégre még mindig nem beszéltek azóta. Nem mintha Baekhyun haragudott volna rá, egyáltalán nem is volt semmi, amire haragudhatott volna, csak ha hirtelen megint olyan jóban lettek volna, Kai gyanakodni kezdett volna.
- Ő akar veled beszélni, nem én - mutatott rám Baekhyun. - Csak fél, hogy megvered - vigyorgott.
- Nem szoktam lányokat verni - nézett ránk furán Kai. - Se megerőszakolni.
- Csak majdnem - morogtam.
- Már nem azért - emelte rám tekintetét Kai - de ha a másik fél visszacsókol, és még érezteti is, hogy élvezi, akkor az nem megerőszakolás.
- Mi? - kapta fel a fejét Baekhyun.
- Semmi - ráztam gyorsan a fejem, majd megint Kaira néztem.
- Szóval - szóltam lassan. - Azt akarom mondani... hogy... szóval nem feküdtünk le egymással. Tényleg csak befeküdtem melléd, ahogy azt először feltételezted is.
Összevont szemöldökökkel nézett rám, miközben én beharaptam alsó ajkamat. Úgy tűnt, nem igazán akar hinni nekem.
- De... azt mondtad, hogy a bulin letámadtalak, és nem bírtál ellenállni nekem.
- Igen, de ez hülyeség.
- Nem egészen. Az öltözőben bebizonyítottad az ellenkezőjét.
- Na jó, most komolyan - nézett ránk Baekhyun. - Volt köztetek valami?
- Nem - vágtam rá, de velem egy időben Kai kimondta, hogy "igen". Baekhyun persze Kainak hitt, és kérdőn nézett rám.
- Jó, igen, volt valami - vallottam be. - De nem volt semmi különös.
- Ahhoz képest eléggé élvezted - mondta Kai maga elé nézve, majd el is mosolyodott. Hihetetlen ez a gyerek.
- Kai! Fejezd be! - szóltam dühösen, majd idegességemben hozzávágtam a (már üres) műanyag tálat. Sajnos nem találta el a fejét, mert védekezőül kirakta maga elé a karjait.
- Olyan idióta vagy - panaszkodtam.
- Mondja az, aki befekszik egy fiú mellé, és elhiteti vele, lefeküdtek - emelte föl a hangját Kai.
- Megérdemelted! - kiabáltam.
- Igen? - kérdezte idegesen, majd fölpattant a helyéről. Szikrázott a szeme a dühtől.
- Hé - kelt föl mellőlem Baekhyun, amint meglátta, hogy barátja egy lépést tesz felém. Én is hátrahőköltem, mert nagyon ijesztő volt, ráadásul a tál is ott volt a kezében, és félő volt, hogy beveri vele a fejem. Vagy csak én néztem ki ezt belőle?
- Tűnés kifelé - intett a fejével Baekhyun az ajtó felé.
- De... nem akartam bántani - nézett zavartan barátjára Kai.
- Tudom, de akkor is - közölte nyugodtan.
- De meg akarom beszélni vele ezt!
- Most majd velem fogod - mondta, mire Kai szót is fogadott, és mindketten kimentek.
Megkönnyebbülve dőltem hátra a kanapén. Ezt megúsztam. Igazán hálás voltam érte, hogy nem nekem kellett veszekednem vele, mert Baekhyun ezt is magára vállalta.
Fölpattantam, és az ajtóhoz rohantam, hátha hallok valamit, de csalódnom kellett. Biztos messzebbre mentek.
Vajon veszekednek, vagy normálisan beszélgetnek? Baekhyun mennyit mond el neki? És Kai elmondja, mi történt az öltözőben? Azt is, hogy visszacsókoltam? És Baekhyun hogyan reagál rá? Nagyon megharagszik rám? És Kai még mindig fog hajtani rám? Vagy annyira megutál, hogy látni sem akar?
Ilyen, és ehhez hasonló kérdések kavarogtak a fejemben, de egyikre sem kaptam választ. Mégsem olyan jó, hogy Baekhyun egyedül beszél vele... Idegesen járkáltam a szobában, míg úgy nem döntöttem, hogy inkább visszaülök a kanapéra, és megpróbálok megnyugodni.
Már jó ideje várakoztam, amikor Baekhyun belépett a szobába. Egyedül volt, és nem is számítottam másra.
- Minden rendben - mosolygott rám megnyugtatóan, majd helyet foglalt mellettem.
- Nagyon haragszik rám?
- Hát.... eléggé. De majd megnyugszik. Viszont nekem lenne egy kérdésem.
- Igen?
- Tényleg.... visszacsókoltál? - A francba. Akkor valószínűleg beszéltek erről is.
- Öhm... igen - vallottam be kínosan.
- Ennyire jól csókol?
- Kétségtelenül ért a dolgához, bár nincs viszonyítási alapom...
- Majd lesz - mondta. Kérdőn néztem rá, de csak maga elé meredt, így nem tudtam semmit kiolvasni a szemeiből.
- Valamikor biztosan - mondtam, mert úgy éreztem, muszáj szólnom valamit. Aztán pár pillanatig néma csöndben voltunk. Baekhyun nagyon gondolkozott valamin, és én nem akartam megzavarni ebben. De egy idő után már nem bírtam a némaságot.
- Nézzük a jó oldalát. Legalább nem akar már rám hajtani.
- Hát... - ráncolta a szemöldökét.
- Ezt most ugye nem gondolod komolyan? - szóltam felháborodottan.
- Ha lenne barátod, talán föladná.
- Kötve hiszem - ráztam a fejem. - Sok olyan csajjal volt már, akinek volt pasija.
- De ott a pasi nem volt a legjobb barátja.
- Mi? - kaptam föl a fejem. Ezzel arra célzol, hogy...
- Aha - vigyorgott. - Leszel a barátnőm?
- Csak azért, hogy Kai leszálljon rólam?
- Nem. Amúgy is.
- Akkor igen - válaszoltam boldogan, mire magához húzott, és megcsókolt.
Mennyi ideje vártam erre a csókra! Hányszor reménykedtem, hogy tegye meg végre az első lépéseket, és most végre megtörtént. Kai lehet, hogy jól csókol, de ahogy Baekhyun gyengéden kényeztette ajkaimat, és éreztette velem, hogy szeret, sokkal boldogabb voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése