A hűség-próba 2

Sietős léptekkel haladtam az úton, hogy minél előbb Baekhyunhoz érjek. Mivel kissé hűvös volt a késői órákban, szorosabbra húztam magamon a dzsekit.
Közben elgondolkodtam azon, hogy vajon kivel telefonálhatott Jongin, ha egy ember kivételével mindenki ott volt a baráti társaságunkból a bulin. De csak nem hívta fel Baekhyunt... Megígérte nekem, hogy nem árulja el neki, és Jongin az egyik legmegbízhatóbb ember, akit ismerek. Aztán inkább nem is gondoltam többet rá, mert Jonginnak rengeteg ismerőse van, akiket és nem ismerek.
Amikor befordultam a következő utcába, már futva tettem meg a rövid hátralevő távot. Miután becsöngettem a házba, tíz másodperc sem telt el, és már ajtót nyitott Baekhyun. Annyira megörültem neki, hogy azonnal a nyakába ugrottam, és szorosan megöleltem.
- Mi ez a nagy lelkesedés? - kérdezte nevetve.
- Semmi, csak örülök, hogy látlak - válaszoltam, majd fejemet a vállára fektettem, és lehunytam a szemem, továbbra is ölelve őt. Ott voltam, ahol lenni akartam, és legszívesebben egész este öleltem volna. Semmi kétségem nem volt afelől, hogy ő az, akire szükségem van, és ő az, akit szeretek.
Mikor nyomott egy puszit a homlokomra, elhúzódtam tőle, és hagytam, hogy kezemnél fogva behúzzon a házba. Az előszobában éppen elkezdtem levenni magamról a dzsekimet, amikor megláttam magam a tükörben. A nyakamon tisztán láthatóan egy kiszívás éktelenkedett. Gyorsan visszahúztam magamra a ruhadarabot takarásképp, és Baekhyunra néztem, hogy látta-e, de szerencsére éppen egy útban lévő papucsot rúgott arrébb, csak utána nézett vissza rám.
- Nem vetkőzöl le? - kérdezte.
- Inkább nem - ráztam a fejem. Reméltem, hogy hangom nem árul el és nem fogok lebukni, de nagyon féltem tőle. - Eléggé hideg van, és még fázom - magyarázkodtam.
- Itt bent hamar felmelegedsz majd - mosolygott bíztatóan, nekem pedig görcsbe rándult a gyomrom, mert nem tudtam, mitévő legyek, ha tényleg arra kerül majd a sor. - Mellesleg gyönyörű vagy - nézett végig rajtam. - Nagyon jól áll ez a ruha.
- Köszönöm - pirultam el halványan.
- Na és milyen volt a buli? - érdeklődött Baekhyun, miközben bementünk a szobájába, és leültünk az ágya szélére.
- Nem volt rossz - feleltem. - Bár túl jó se volt...
- Mert? - kérdezte.
- Mert hiányoztál és mert megharagudtam Jonginra.
Erre a mondatra felkapta a fejét.
- Jonginra? Miért? - érdeklődött.
- Mert azt mondta, hogy a kapcsolatunk már nem működik rendesen. Mármint az enyém és a tiéd - helyesbítettem. - És szerintem ez egyáltalán nincs így.
- Csak ennyi? - kérdezte.
Felkaptam a fejem, és a szemeibe néztem. Tudja - futott át az agyamon.
De aztán elkezdett magyarázkodni:
- Úgy értem.... Ezen nem kell kiakadnod. Miért érdekel, mások mit gondolnak? Főleg Jongin. Rengeteg hülyeséget hord néha össze, te is jól tudod.
A padlóra szegeztem tekintetem. Tisztára úgy hallatszódott, mintha Baekhyun kínosan érezte volna magát az előbb, és igazából nem is erre gondolt volna. De lehet, hogy csak bebeszéltem magamnak... Nem tudja, mi történt. Nem tudhatja! Vagy Jongin mégiscsak elárulta neki?
- Jó, de azért zavart, hogy így látja - mondtam halkan válaszképpen, közben pedig arra gondoltam, hogyan deríthetném ki, hogy Baekhyun megtudott-e valamit.
- Figyelj, emiatt nem kell szomorkodnod - ölelte át a vállam. - Inkább bizonyítsd be az ellenkezőjét.
Felmosolyogtam rá, ő pedig egy csibészes vigyorral viszonozta.
- Nem mintha nem lenne egyértelmű, hogy szeretlek... De természetesen nem utasítom vissza a kérésedet - mondtam, miközben vele szembe fordultam, és beleültem az ölébe. Lábaimat a csípője köré fontam, majd nyakát is átölelve közelebb hajoltam hozzá, és számat az övére tapasztottam.
Egy fél órája még egy másik fiú csókolt, testem viszont ennél a csóknál teljesen másképp reagált: szívem vadul verdesni kezdett, a hasamban pedig mintha pillangók röpdöstek volna. Egyértelművé vált: Ő az, akit szeretek, ő az egyetlen, akire vágyom.
A csókot jó ideig meg sem szakítottuk, úgy faltuk egymást, mintha több mint egy hónapja nem találkoztunk volna. Baekhyun keze már bejárta az oldalamat, a csípőmet és a combomat, amikor kissé elhúzódott. Ezután nyakamat kezdte ellepni csókokkal, amit azzal viszonoztam, hogy hajába túrtam.
Éppen amikor megláttam az íróasztalán heverő telefonját, megragadta a dzsekim szélét, hogy lehúzza rólam.
- Baekhyun - állítottam meg gyorsan.
- Hhmm? - kérdezte a nyakamtól nem elszakadva.
- Itt aludhatok ma éjjel?
Erre már felemelte a fejét, és rám mosolygott.
- Ez nem is kérdéses.
- Viszont nincs nálam semmi... Kaphatnék tőled valamit pizsama gyanánt?
- Persze. Most? - kérdezte.
Bólogattam, mire Baekhyun felkelt az ágyról.
- Várj - ragadtam meg a csuklóját, és miután feltérdeltem, adtam a szájára egy puszit. - Köszönöm.
Baekhyun elmosolyodott, majd megfordult, és kiment a szobából. Az íróasztalához siettem, és hálát adtam az égnek, hogy Baekhyunék házában külön gardróbszoba van a ruháknak.
Sietősen megnyitottam a hívólistáját, és azonnal meg is találtam, amit kerestem: Jongin neve ott állt a lista tetején. A biztonság kedvéért az időpontot is ellenőriztem, de teljesen megfelelt az igazságnak. Vagyis Jonginban mégsem lehet bízni. Valószínűleg mindenről beszámolt Baekhyunnak, aki pedig azt várja, hogy bevallom-e neki, vagy sem. És én eddig semmit nem mondtam. Mondjuk nem tűnt mérgesnek miatta, de mégiscsak jobban örülne, hogyha becsületes barátnője lenne, nem?
Gyorsan letettem a mobilt a helyére, majd az ágy közepére ültem. Baekhyun nem sokkal ezután vissza is érkezett. A ruhadarabot ledobta az ágyra, aztán leült mellém.
- Min gondolkozol ennyire? - kérdezte az arcomat vizslatva. - Valami baj van?
- Nem, csak mondani szeretnék valamit - jelentettem ki, bár eléggé bizonytalan volt a hangom.
- Hallgatlak.
A lábaimat bámultam, miközben azon gondolkodtam, hogy mégis hogyan mondjam el? Egy nagy levegő után belekezdtem:
- A bulin... volt egy kis nyomulás. De nem kell félned - néztem fel rá. - Nem csaltalak meg vagy ilyesmi, viszont a baráti határokat túlléptük...
Baekhyun nem tűnt túl meglepettnek, de azért kérdezősködött:
- Pontosan mi is történt? És kivel?
- Jongin letámadott, és fölvitt egy szobába, de nem feküdtünk le egymással, még a közelébe sem kerültünk. Egy apró csók csattant csak el, de végig rád gondoltam, és én tényleg nem akartam... Tényleg téged szeretlek, senki mást - bizonygattam hadarva. Nagyon féltem a következményektől, attól, hogy Baekhyun megharagszik rám. - Ugye megbocsájtasz? - néztem rá esdeklően.
Szája szélét rágva gondolkodott egy ideig.
- Ha úgy van, ahogy mondod, akkor nem haragszom - mondta. - De azért máskor ne forduljon elő.
- Nem fog, ígérem! - válaszoltam, és hatalmas kő esett le a szívemről. - Téged szeretlek - öleltem át szorosan, ő pedig viszonozta.
- Örülök, hogy elmondtad - suttogta halkan a fülembe. - Ez azt jelenti, hogy megbízhatok benned.

***

Aznap éjjel telefoncsörgésre ébredtem. Baekhyun kimászott mellőlem az ágyból, majd telefonját felkapva kiszaladt a szobája elé, és becsukta maga mögött az ajtót, de én még így is tisztán értettem minden egyes szavát.
- Elment az eszed!? Hajnali három van! - hallottam visszafogott hangját. Egy kis csönd keletkezett. Felültem az ágyban, hogy jobban halljam Baekhyun halk beszédét. - Igen, Jongin, már aludtam! Pontosan mennyit is ittál? ... Persze, hogy nem vagy részeg, sosem vagy az - mondta cinikusan. - Egyáltalán miért hívsz? Talán elfelejtetted, hogy már felhívtál, és mindenről beszámoltál? ... Igen, itt van. Nálam alszik. ... Ja, bevallotta. Elég bűntudatos volt, közben szegény alig tehet valamiről. Hallod, jól letámadtad. Nem gondoltam, hogy ennyire beleéled magad. ... Persze, persze, tudom. ... Milyen hülye kérdéseid vannak, persze, hogy megbocsájtottam neki! Már akkor tudtam, hogy minden rendben van, amikor fölhívtál, és elmondtad, hogy nagyon ellenkezett és nem csókolt vissza. Te haragudnál rá a helyemben? ... Na látod. Igen... Amúgy kösz, hogy elvállaltad. Jövök neked eggyel. ... Mi? Nem, dehogyis! Nem fogom elmondani neki, hogy én kértelek meg rá. ... Dehogy haragszik rád! Max azt hiszi, hogy belezúgtál vagy ilyesmi - nevetgélt halkan. - Ez már a te bajod, erre neked kellett volna gondolnod. De ezer éve jóban vagytok. Fogd rá az egészet az alkoholra és kész. Tudod milyen hamar megbocsájt mindenkinek... Igen. ... Rohadt álmos vagyok, úgyhogy könyörgöm, ne fárassz... Jól van... Szia.
Gyorsan visszafeküdtem az ágyba, és úgy tettem, mintha aludnék. Moccanni sem mertem, miközben Baekhyun befeküdt mellém. Nem láttam semmit a sötétben, azt viszont éreztem, hogy nyomott egy puszit az arcomra, mielőtt befészkelte magát mögém. Szerencsére nem jött rá, hogy egész végig ébren voltam.
Egy jó ideig csak elgondolkodva meredtem a sötétbe.

Ez nem lehet igaz.

Baekhyun uszította rám Jongint, mert nem bízott meg bennem. Aztán még engem fojtogatott a bűntudat...

A hűség-próba

A buszmegállóban senki nem várakozott a két fiún kívül. Baekhyun a padon ülve gondolkodott, Jongin pedig zenét hallgatott, közben visszafogott táncmozdulatokat tett. Ugyanarra a buszra vártak, mivel közel laktak egymáshoz, de nem csak ez kötötte össze őket, ugyanis osztálytársak voltak, nem mellesleg legjobb barátok.

- Mész a hétvégén Chanyeol bulijára? - kérdezte Baekhyun. A tervről akart beszélni, ami összeállt a fejében, de mivel nem vághatott azonnal a dolgok közepébe, inkább bevezette előbb egy ártatlan témaként.

- Persze - vágta rá Jongin, miközben kihúzta fél füléből a fülhallgatóját. - Ki nem hagynám. Miért, te nem jössz?

- Nem hiszem. Úgy volt, hogy a nagyszüleimhez utazunk a családdal, de mégsem jött össze - magyarázta. - És ezt szeretném kihasználni...

Jongin most már teljes érdeklődést mutatott a beszélgetés iránt, mert tudta, hogy következik valami nem mindennapi. - Mit tervezel?

- Sooahval már három hónapja együtt vagyunk, de mostanában úgy érzem, mintha nem lenne minden rendben... Mintha nem működne rendesen a dolog. Kíváncsi lennék, szeret-e még. Hogy hűséges-e.

Jongin szája egy gonosz félmosolyra húzódott, amikor meghallotta az utolsó mondatot. Sejtette már, mit tervezget barátja, de azért hagyta, hogy elmagyarázza.

- Próbáld meg elcsábítani. Ha tényleg szeret még, akkor visszautasít, hogyha meg nem, akkor pedig.... azt hiszem, akkor így jártam - tárta szét csalódottan a karjait.

- Szóval csábítsam el a csajodat - összegezte Jongin.

- Igen - bólintott Baekhyun. - Ő is ott lesz a bulin, és azt fogja hinni, hogy jó messze vagyok tőle. Meg tudod csinálni, ugye?

- Hát persze - vágta rá Jongin olyan hangsúllyal, mintha rosszul esett volna az, hogy egyáltalán felmerül ilyen kérdés Baekhyunban.

Baekhyun viszont biztos volt a dolgában. Tudta, hogy Jongin tökéletesen tudja teljesíteni kérését, és meg is bízott benne. Senki másra nem bízta volna ezt a feladatot.

Jonginnak már kész tervek álltak össze a fejében, mikor Baekhyun félbeszakította gondolatait.

- Csak egy feltételem lenne - mondta. - Ne csókold szájon.

***

A zene ezerrel üvöltött, és a nép nagy része úgy táncolt, mintha nem lenne holnap, ami javarészt annak a sok alkoholmennyiségnek volt köszönhető, amit már az első fél órában elfogyasztott a társaság nagy része. Jókat mosolyogtam néhány emberen, és csak remélni tudtam, hogy Chanyeol szüleinek háza túléli a holnapot.

Átvágtam a tömegen, és a konyhába mentem. Kétségtelenül jó buli volt, de nekem hiányzott valami, pontosabban valaki. Sajnáltam, hogy Baekhyunnak el kellett utaznia a hétvégén, és nem jöhetett el, pedig ezt itt nagyon élvezte volna.

Fogtam egy poharat, és vizet töltöttem bele, de amikor a számhoz emeltem, kikapták a kezemből.

- Hé! - néztem szúrósan Jonginra.

- Inkább ilyet igyál - nyomott a kezembe egy kis poharat valami töménnyel benne.

- Ez a fél fogamra sem elég!

- De kicsit erősebb ennél a löttynél - mutatta fel a vizemet.

- Viszont én ma józan akarok maradni, úgyhogy add ide - nyújtottam ki a kezem, miközben az aprócska üveget leraktam a konyhapultra.

- Ne már, az úgy nem vicces - rázta a fejét.

- Na ne szórakozz velem, add ide - léptem közelebb, mire ő hátrált egy lépést.

- Előbb idd meg azt - bökött a fejével a konyhapult felé.

Sóhajtottam egy nagyot, Jongin pedig vigyorogva nézett rám.

- Na jó - válaszoltam. - De csak a te kedvedért.

Gyorsan lehúztam a rövid italt, aztán kortyoltam egy kis vizet is, hogy oltsam a szomjamat és a torkomban az alkoholnak köszönhető maró érzést.

Jongin közben nekidőlt a konyhapultnak, és engem vizslatott.

- Hol hagytad a barátodat? - kérdezte egy kis idő után.

- Elutazott a nagyszüleihez. Nem mondta? - néztem rá furcsán, elvégre rengeteg időt töltenek együtt, és mindenről beszámolnak egymásnak.

- Most hogy mondod... rémlik valami.

A szemeimet forgattam, aztán a nyitott ajtón keresztül a többieket néztem. Jongin követte a pillantásomat, és megkérdezte:

- Van kedved táncolni?

- Éppenséggel van - válaszoltam. Én is élvezni akartam azért a bulit, akkor is, ha Baekhyun távol volt tőlem. Arra gondoltam, miért is ne?

Így hát a többiek közé egyveledtünk, és átadtuk magunkat a zenének. Arról viszont megfeledkeztem, hogy Jongin mennyire jó táncos, és hogy mennyire otthonosan mozog a tánctéren. Azonnal önbizalomhiányom támadt, ahogy elnéztem az előttem táncoló fiú mozdulatait. Ezt viszont hamar észrevette.

- Hé, mi van? - kérdezte, túlkiabálva a zenét.

- Semmi - feleltem zavartan, és arra gondoltam, mennyire szívesen táncolnék most Baekhyunnal.

- Tudod mit? Segítek én a bajodon - közölte, majd magához húzott, és átölelte a csípőmet.

- Mit művelsz? - kérdeztem riadtan, mert megijedtem a hirtelen közelségtől.

- Csak megtanítalak táncolni - mondta, mire kissé megnyugodtam. Még tetszett is az ötlet, hogy eltanulok pár menő táncmozdulatot.

Próbáltam nem zavarba jönni attól, hogy összepréselődik a testünk, és úgy mozgatja csípőjét, mintha csak a barátnőjével táncolna. Nem szóltam semmit, amikor fejével a nyakamhoz hajolt, és lélegzetvételével csiklandozta a bőrömet - gondoltam, ez is koreográfia része -, amikor viszont keze a fenekemre csúszott, ellöktem magamtól.

- Elment az eszed!? - Gyorsan körülnéztem, hogy valaki meglátta-e. - Itt mindenki tudja, hogy Baekhyunnal vagyok együtt, és ha ezt meglátják.... jó ég! - akadtam ki.

- Tudod mit? Igazad van. Inkább gyere - ragadta meg a csuklómat, és maga után húzott. Követtem át a tömegen, fel a lépcsőn, át a hosszú folyosón.

- Nem tudom, mit tervezel, de nem tartom túl jó ötletnek... - kezdtem bele, de mintha meg sem hallotta volna, behúzott egy szobába. Felkapcsolta a villanyt, így szemem elé tárult a nagy, franciaágy a szoba közepén, szemben az bejárattal pedig egy üvegajtót láttam, ahonnan egy kisebb terasz nyílt. Már épp meg akartam kérdezni, hogy ez kinek a szobája, amikor hirtelen megint sötét lett, és a hangok alapján becsukódott az ajtó.

- Mi a...

A következő pillanatban Jongin nekidöntött a falnak. Pislogonom kellett párat, hogy szokjam a sötétséget, és csak Jongin lélegzetvételét hallottam.

- Gyönyörű vagy, Sooah - mondta Jongin. - És meg kell mondjam, ez a ruha irtó dögösen áll rajtad.

Az udvar kivilágítása beesett az üvegajtón keresztül, és a halvány fényben már ki tudtam venni Jongin arcát.

- Hát... köszönöm - feleltem, miközben lepillantottam a piros miniszoknyámra. Tudtam, hogy éppen határokat lépünk át, méghozzá szigorúan tilos határokat, de mielőtt tiltakozni kezdhettem volna, megéreztem Jongin kezét a meztelen combomon, ahogy egyre feljebb csúszott, végül eltűnt a szűk szoknyám alatt.

- Én nem hiszem.... hogy ezt kéne.... - tiltakoztam, de a fiú ügyet sem vetett rám, forró száját a nyakamra tapasztotta. - Jongin! - szólaltam meg erélyesebb hangon, és próbáltam eltolni a fejét. - Én Baekhyunnal vagyok együtt! Én őt szeretem. Könyörgöm, fejezd be!

- Ugyan már! - kapta el a fejét. - Egyértelmű, hogy már nem vagytok a régiek. Hát nem vetted észre?

- Mi? Miket beszélsz? - kérdeztem felháborodva. - Köztünk minden rendben van - jelentettem ki.

- Na persze - horkant fel. - Nem vagyok vak, teljesen egyértelmű, hogy nem így van.

Teljesen ledöbbentett a kijelentése. Csak rázni tudtam a fejem, mert nem tudtam elhinni, hogy igazat mond. - Nem is!

Jongin elnevette magát. - Hihetetlen makacs vagy. Nem is próbállak meggyőzni az igazságról. Majd magadtól rájössz.

Azzal megragadta karomat, magához rántott, majd felkapott a levegőbe, és dereka köré fonta lábaimat, miközben én nyakába kapaszkodtam, nehogy a földre boruljak. Ezután ismét nekiszorított a falnak, és újabb csókokkal lepte el a nyakam felületét. Amikor megéreztem forró nyelvét, felnyögtem, és hátrahajtottam a fejem.

- Jongin - nyögtem tiltakozólag, bár egyáltalán nem olyannak hatott.

A pozíciónak köszönhetően a szoknyám már rég felcsúszott a derekamig, amit Jongin ki is használt: keze egy percig sem tétlenkedett. Beletúrtam a hajába, elméletileg azért, hogy elhúzzam a fejét, gyakorlatilag azért, mert élveztem, amit csinál.

Éreztem izzadságának illatát, ami még jobban vonzott, szapora lélegzetvételét pedig ott éreztem közvetlenül a fülem mellett.

- Fejezd be - nyögtem, bár csak automatikusan hagyták el ezek a szavak a szám.

Jongin ezt hallva letett a földre, és csak éppen annyi ideig engedett el, míg lekapta magáról a pólót. Egy pillanat erejéig láttam tökéletes, kidolgozott hasát, aztán amit pár perce még csak a szememmel élveztem, már a saját bőrömön éreztem. Forró teste az enyémnek feszült, és újra szenvedélyes csókokkal borította el a kulcscsontomat, a meztelen vállamat és nyakamat. Ujjaim izzadt hajtincsei között kalandoztak.

- Uramisten - nyögtem az élvezet hatására.

Magam sem voltam tisztában, mit művelek. De már annyira ki voltam éhezve az efféle kényeztetésre, hogy engedtem Jonginnak, és csak sodródtam az árral. Baekhyunnal körülbelül három hete nem voltam különösebb testi kapcsolatban: pár szájrapuszin és kézfogáson kívül alig történt valami.
A fiú ismét karjaiba kapott, majd pár lépés után levágódott az ágyra. Kényelmesen feküdtem a puha takarón, Jongin pedig felettem könyökölt, de még így is magamon éreztem teste súlyát.

Szája és nyelve a két mellem között kalandozott, aztán szépen lassan egyre feljebb és feljebb haladt. Amikor elérte az államat, megállt, és felemelte a fejét. Mélyen a szemembe nézett, onnan pedig lekalandozott pillantása az ajkamra. Aztán lehunyta a szemét, és közelebb hajolt, hogy szájon csókoljon.

Ajkaink gyengéden találkoztak, de ezek az ajkak annyira mások voltak, mint amiket megszoktam. Annyira különböző volt ahhoz képest, amit szerettem, amit vártam... amire vágyódtam.

Ez a csók térített észhez.

- Jó ég, Jongin, azonnal szállj le rólam! - kiabáltam, és egy erős mozdulattal lelöktem magamról. Szerencsére nem tiltakozott.

Fölpattantam az ágyról, és megigazítottam magamon a ruhát.

- Ne haragudj - motyogta kábultan. - Kissé elszaladt velem a ló.

- Jókor jut eszedbe! - rivalltam rá, majd feltéptem az ajtót, és megkerestem a fürdőszobát. Gyorsan megmostam a számat, aztán az arcomat is, hogy felfrissüljek és észhez térjek, aztán megigazítottam a frizurámat is.

Lesiettem a nappaliba, ahol a táskámat hagytam, majd ismét az elhagyatott konyhába menekülve előkaptam a mobilomat. Baekyun a második csöngés után felvette.

- Szia kicsim, mi újság?

Olyan jól esett újra hallani a hangját, azonnal jobban éreztem magam tőle.

- Szia. Nagyjából mikor érsz haza? - kérdeztem. Reménykedtem benne, hogy minél előbb.

- Ami azt illeti, már itthon vagyok.

- Mi? Tényleg? Hogyhogy? - dobódtam fel azonnal.

- Hát, hosszú történet. Viszont idáig hallom a zenét. Ne ugorjak be?

- Nem - vágtam rá gyorsan. - Nem mehetnék el inkább hozzátok?

- De, persze. Miért? - kérdezte gyanakodva.

- Beszélni szeretnék veled - közöltem, mire egy kis csend támadt a vonal másik végén.

- Miről?

- Hát... Nem is tudom... Szerinted minden rendben van köztük? - tettem fel bizonytalanul a kérdést.

Szám szélét rágcsálva vártam a válaszra, ami kicsit késve érkezett meg.

- Nem tudom. Mondd meg te.

- Én sem tudom - feleltem kétségbeesetten. - De nem akarom...

- Mit nem akarsz?

Legszívesebben azt válaszoltam volna: "hogy vége legyen". De ehelyett inkább csak annyit mondtam, hogy majd élőben megbeszéljük. Nem sokkal ezután letettük.

A többiekhez siettem, hogy elbúcsúzzak tőlük, de annyira részegek voltak, hogy semmit nem fogtak fel, úgyhogy inkább hagytam.

Éppen az előszobában húztam fel a dzsekimet, amikor hirtelen megjelent mellettem Jongin.

- Hová mész? - érdeklődött. A pólóját azóta visszahúzta, és most zsebre dugott kezekkel állt előttem.

- Baekhyunoz - válaszoltam.

- Én... - kereste nehezen a szavakat. - Ne haragudj az előzőek miatt. Azt hiszem, kissé sokat ittam.

- Igen, az meglehet - biccentettem.

- Elmondod Baekhyunnak?

Megráztam a fejem. - Nem akarom, hogy megtudja. Igazából nem is történt semmi komoly... - próbáltam menteni a helyzetet. - De nem árulsz be, ugye?

- Nem. Te amúgy is végig tiltakoztál, szóval aligha követtél el bűnt. - Tudtam, hogy csak azért mondja, hogy jobban érezzem magam, mert azért ez nem volt teljesen igaz.

- Én most megyek. Baekhyun vár rám - mondtam.

- Oké. Majd hétfőn találkozunk. Szia - biccentett a fejével.

- Szia - köszöntem el én is, majd kiléptem az utcára. Amikor becsuktam az ajtót, még láttam, hogy Jongin háttal áll nekem, és a telefonját a füléhez emeli.

Elindultam a kivilágított utcákon Baekhyun otthona felé. Nagyon rosszul éreztem magam a történtek miatt. De ilyen nem fog többé előfordulni. Be fogom bizonyítani, hogy Jonginnak nem volt igaza.

Amint odaérek Baekhez, az első az lesz, hogy megcsókolom, és szorosan megölelem. Aztán elmondom neki, hogy mennyire nagyon szeretem.