- Szia - köszöntem, amikor ajtót nyitottam neki.
- Helló - vigyorgott rám. Ez a nézés... Itt még bajok lesznek.
- Mit szólnál ahhoz, ha ma itthon maradnánk, holnap meg kimozdulnánk egy kicsit?
- Oké - vontam meg a vállamat. - De úgy őszintén, hogy gondoltad ezt köztünk? Hogy fogom magam és dobom érted Baekhyunt?
- Mondjuk - mosolygott.
- Szép tervek. Mellesleg lehetetlenek.
- Majd meglátjuk mit szólsz a hétvége után.
- Nem hiszem, hogy bármit is be tudnál bizonyítani.
- Áh, egy csók és kész vagy.
- Na meg ahogy te azt gondolod - forgattam a szemeimet.
- Letámadhatlak? Úgyis igazam van.
- Nem. Kérlek tartsuk meg a távolságot.
- Oké. Mínusz 15 centi megfelel? - Kérdőn néztem rá.
- Te hülye vagy. Kérlek hagyd abba a vigyorgást, és váltsunk komolyra.
- Oké.
Egy sóhaj kíséretében levágtam magam a kanapéra, majd Kai is így tett. Vagy egy egész percen keresztül néma csöndben ültünk, és meredtünk magunk elé, aztán megtörtem a csöndet.
- Ez aztán a bizonyítás. Zseniális vagy.
- Tudom - mondta mosolyogva, mire csak megráztam a fejem. - Amúgy - tért komolyra - mit csináljak úgy őszintén? Írjak verset, vagy mi?
- Improvizálj.
- Oké. Van pár bók a tarsolyomban - vigyorodott el.
- Na halljuk - fordultam felé.
- Jól nézel ki. - Majd hozzátette: - Hánytál?
- Mi? - nevettem el magam, mert tudtam, hogy hülyéskedik.
- Jó a parfümöd. Támadásra vagy önvédelemre használod?
Vigyorogva néztem vissza rá.
- Ilyen dumákkal csábítod el a csajokat?
- Nem. Ilyenekkel: Szép a ruhád. Jól mutatna a szobám szőnyegén. - Megint felnevettem - Amúgy nem szoktam ilyen "bókokkal" illetni a csajokat.
- Jobban járnak.
- Én máshogy vagyok hatásos.
- Ja, gondolom. De úgy őszintén, honnan szedsz ilyeneket?
- Internet - vont vállat. - Van egy oldal... megmutassam?
- Aha - válaszoltam, mert tényleg kíváncsi voltam.
Ennek az lett a vége, hogy egész délután a gép előtt ültünk. De nem bántam, sőt, nagyon jól éreztem magam. Fogalmam sincs, hogyan talált rá ilyen oldalakra, de tény, hogy nagyon jókat lehet rajtuk szórakozni. Nem csak az előzőhöz hasonló "bókok" voltak ott, hanem milliónyi vicces kép, videó, felirat, reklám, beszólás, stb. Volt amikor öt percig nem kaptam levegőt a nevetéstől, úgyhogy tényleg nagyon emlékezetes volt.
Vacsora után úgy döntöttünk, megnézünk egy filmet. Jobb ötletünk úgysem volt.
Már vagy fél órája meredtünk a tévére, amikor kezdett elnehezedni a szemhéjam. Egy másodperce el is aludtam, de amikor előrecsuklott a fejem, fölébredtem. Kai kuncogott egyet mellettem, mire odakaptam a fejem.
- Fáradt vagy? - nézett rám kedvesen.
- Igen, eléggé - sóhajtottam, és hátrahajtottam a fejem, aztán Kai átölelt a derekamnál. Az utolsó, amire emlékszem, hogy fejemet a vállára hajtottam, aztán elnyomott az álom.
Amikor felébredtem, fülemet megütötte valamilyen zene hangja. Már vége volt a filmnek, és a szereplőket sorolták fel. Félig Kaion feküdtem, aki hosszában terült el a kanapén. Az ébredésemre ő is mozgolódni kezdett, úgyhogy amilyen óvatosan csak tudtam, leszálltam róla.
- Bocsi - mondta, amikor már ő is felült. - Csak én is elaludtam, és így kényelmesebb volt...
- Persze, megértem - bólogattam.
- Azt hiszem, hazamegyek - nézett az órájára. - Holnap is jövök - mosolygott rám.
- Oké.
Fölállt, majd kérdőn nézett rám.
- Semmi "nagyon várom már" vagy valami ilyesmi?
- Nagyon várom már - néztem rá közömbösen.
- Fú, ez aztán a lelkesedés - nevetett. Aztán odalépett hozzám, nyomott egy puszit az arcomra, majd elment. Én pedig fölsiettem a szobába, és miután áthúztam a pizsamámat, és bemásztam a puha ágyamba.
Másnap délelőtt éppen reggeliztem, amikor kaptam egy sms-t Kaitól.
Ébren vagy már? - írta. Gyorsan válaszoltam neki, hogy igen. Aztán megkérdezte, hogy jöjjön-e el értem, vagy találkozzunk a városban. Én a másodikat választottam, ezért megbeszéltük, hogy a mozi előtt találkozunk egy fél óra múlva.
Miután befejeztem a kajálást, gyorsan elkészültem, majd indultam is. Amikor a mozi elé értem, Kai már várt rám.
- Szia - ölelt meg gyorsan.
- Szia. Na, milyen filmet nézünk? - kérdeztem, majd végignéztem a hatalmas reklámplakátokon.
- Nem filmet nézni jöttünk, csak a mozi előtt találkoztunk - magyarázta. - De ha van kedved...
- Nem - ráztam a fejem. - Inkább menjünk be a városba.
- Oké.
Nem bántam meg, hogy nem néztünk filmet. A mozi tipikusan egy randi-helyszín, és lehet, hogy pont emiatt nem is akartunk bemenni, hanem inkább a városban sétálgatni. Szerintem jobban is jártunk.
Már dél körül járt az idő, amikor mindketten megéheztünk. Vettünk egy-egy adag kaját, majd a forgalomtól és városi nyüzsgéstől távol leültünk egy padra. Csipegettem a műanyagtálamból, miközben a zöld fák lombajait figyeltem, ahogyan fújja őket a szél. Meleg napunk volt, nem is ártott egy kis szellő.
Kai eléggé jól ismert ahhoz, hogy tudja, hogy nem úgy fog bevágódni nálam, ha elvisz egy drága étterembe, és gyertyafény mellett eszünk. Nem, nekem így volt tökéletes, ahogy volt. Egy csendes parkban, műanyag tányérral és gyorskajával.
Amint végeztünk az evéssel, elindultunk a folyó homokos partja mentén. Egyre közelebb kerültünk a vízhez, ezért megálltam, és kezeimet a vízbe raktam, hogy megnézzem, mennyire hideg. Mielőtt közölhettem volna Kaijal, hogy ebben biztos nem fürdenék, karjaiba kapott, és szépen lassan besétált a vízbe.
- Nee, mit csinálsz? - kérdeztem ijedten, miközben szorosan kapaszkodtam a nyakába. - Ha be mersz dobni a vízbe, kinyírlak! Nagyon hideg a víz!
- Hát, kénytelen leszel megszokni - vigyorgott, majd elengedett.
Térdig estem bele a vízbe, és azonnal kirázott a hideg. Ki akartam szaladni a partra, de Kai elállta az utamat.
- Kérlek ne szórakozz.
- Nem szórakozom - közölte, majd levette a fölsőjét, és a homokra hajította.
- Mit csinálsz? - néztem rá értetlenül.
- Fürdök. Te nem akarsz levetkőzni?
- Nem - feleltem. - És fürödni sem akarok.
- Ugyan már, erre nem jár egy lélek se, senki nem látna meg, nem kell félned.
- Akkor sem - ráztam a fejem. Most ugye nem gondolta komolyan, hogy csak úgy ledobálom az öltözetem?
- Akkor másképp mondom... Te úgyis vizes leszel, a kérdés csak az, hogy utána száraz ruhát szeretnél-e fölvenni, vagy vizesen hazasétálni.
- Ez most fenyegetés volt? - kérdeztem. Mi az, hogy úgyis vizes leszek?
- Nem, csak ténymegállapítás. Jobban jársz, ha hallgatsz rám. - Még mindig ott álltunk rövidnadrágban, térdig érő vízben, és gondolkoztam.
- De nem akarok előtted vetkőzni... - nyögtem ki végül.
- Egy héttel ezelőtt nem voltak még ilyen gondjaid - közölte.
- Jó, de az más volt.
Láttam rajta, hogy azon gondolkozik, hogy szálljon-e vitába velem, de végül csak sóhajtott egyet.
- Egy percet kapsz, hogy eldöntsd, mit csinálsz.
Hát kösz. Most mit válasszak? Ha tényleg mindenképpen vizes leszek, akkor valóban nem ártana levenni a cuccokat. Semmiképp nem akartam ennél vizesebb lenni, de ahogy Kait ismerem, valószínűleg nem fogom megúszni.
- Lejárt - vigyorgott rám, majd elindult felém.
- Ne, várj - tettem fel mindkét kezem. Biztosan látta, hogy hezitálok, ezért kérdőn nézett rám.
- Segítsek vetkőzni, vagy mi van?
- Nem kell. Csak engedj ki a partra - kértem.
- Oké. - Félreállt az útból, így gyorsan ki is használtam a helyzetet. Viszont amint a talpam száraz homokot ért, azon gondolkoztam, vajon el tudok-e menekülni előle. Már előre tudtam a választ: nem, nem tudok.
Amikor visszanéztem, Kai éppen derékig merült a vízben.
- Nem igaz, hogy nem fázol - néztem rá értetlenül, de ő csak megvonta a vállát.
Lehámoztam magamról a fölsőmet, aztán kibújtam a nadrágomból is. Tényleg látott már így, úgyhogy elvileg semmi szégyellnivalóm nem lett volna, de ez valahogy most mégis más volt.
Egy centire a víztől megálltam. Mivel Kai látta, hogy magamtól egyhamar nem fogok fejest ugrani, odajött hozzám.
- Ne - kértem, amikor felém nyúlt, és mellkasára tapasztottam tenyereimet, hogy távol tartsam magamtól. Persze ez semmit nem jelentett számára, egyszerűen megragadta a karomat, magához húzott, majd térdhajlatomhoz és hátamhoz nyúlva ismét karjaiba kapott. Gondoltam, túlélem, ugyanúgy ahogy az előbb is, de most nem állt meg a térdig érő szintnél, hanem beljebb ment. Már a fenekemet is súrolta a hideg víz, mire összerándultam.
- Állj meg - kértem, de csak tovább ment. Már tiszta libabőrös voltam, amikor végre teljesítette amit kértem. - Kérlek ne dobj be a vízbe...
Késő volt. Teljesen elmerültem a vízbe, de amint megtaláltam a földet, fölálltam. Tetőtől talpig csurom víz voltam. Idegesen hátrasimítottam az arcomból a hajamat, majd Kaira néztem. Úgy tűnt, jól szórakozik.
Dühösen néztem rá, majd egy jó nagy adag vizet fröcsköltem rá.
- Ez nagyon hideg - panaszoltam a mellkasomig érő vízben.
- Ne nyafogj már annyit.
- Nem nyafogok - közöltem. Felvonta a szemöldökét, de aztán rám hagyta.
Egy ideig csak álltunk, aztán lebukott. Onnantól kezdve elkezdődött a vizicsata.
Vagy egy órán keresztül voltunk a vízben, de nem bántam, mert egyre jobban kezdtem élvezni. Már nem is tűnt olyan hidegnek a víz, ami szerintem annak volt köszönhető, hogy rengeteget mozogtam, a végére ki is fáradtam. Kai is elemében volt, nem hagyta, hogy unatkozzak. Nagyot dobott a hangulatomon a sok hülyéskedés vele.
Amikor úgy döntöttünk, hogy elég volt, szép lassan sétáltunk kifelé a partra. Ott kifeküdtünk a homokra, és magunkba szívtuk a napsugarakból származó meleget.
- Ugye, hogy nem volt olyan rossz - szólt Kai egy idő után.
- Nem. Egyáltalán nem.
Mindketten fölültünk, és néztük a lábunknál folydogáló kékséget.
- Mondjuk te vagy az egyetlen lány, akinek könyörögnöm kellett, hogy vetkőzzön.
Oldalra pillantottam és jól vállon ütöttem, mire felnevetett, és csillogó szemekkel nézett rám. Előre tudtam, hogy mi fog történni, és igazam is lett.
Kezén támaszkodva kicsit közelebb hajolt hozzám. Mielőtt ajkaink találkozhattak volna, megállt, és szemeimbe nézett. Válaszra várt. Egy aprót bólintottam, mire még közelebb hajolt, de mielőtt összeérhettek volna ajkaink, elfordítottam a fejem, így az arcomra kaptam egy puszit.
- Hihetetlen vagy - nevetett fel, mire ártatlan mosollyal néztem vissza rám.
- Öltözzünk fel, mielőtt megfagyunk - mondtam.
- Hova fagysz ilyen melegben? - nézett rám értetlenül.
- Fázom, oké? És most már meg is száradtunk.
- Jó - mondta, majd feltápaszkodott a földről.
Miután magunkra kaptuk a ruháinkat, elindultunk az otthonom felé.
- Majd még gyorsan hazaszaladok, jó? Aztán hétre érted jövök, és elviszlek a kedvenc helyemre.
- Úgy őszintén, nem vagy fáradt? Csak mert én igen.
- Nem - mosolygott. Egész délután olyan jó kedve volt. Mondjuk nekem is...
Amikor megálltunk a házunk előtt, kicsit kínos helyzetbe kerültem. Csak el kéne búcsúzni tőle valahogy... Egy kis bizonytalankodás és töprengés után nyomtam egy gyors puszit a szájára. Ennyit azért megérdemel. Elégedetten elvigyorodott, majd megfordult, és elment.
Azt a kevés időt, amit egyedül töltöttem, kihasználtam. Miután megvacsoráztam, kicsit rendbe hoztam magam külsőleg. Tusolás, hajszárítás, átöltözés... Meg persze halvány smink.
Hétre készen is álltam.
- Hova megyünk? - kérdeztem izgatottan, amikor megjelent.
- Majd meglátod.
- Ne már - szóltam, miközben kiléptünk az utcára. - Ez így nem fair.
- De, mert meglepi.
- Csak húzni akarod az agyamat.
- Dehogyis - nevetett jóízűen. Kénytelen voltam tehát kivárni.
Nem nagyon ismertem ki magam a városnak ezen a részén, így fogalmam sem volt, mi van erre. Viszont amikor Kai megállt, és láttam, hogy hol vagyunk, kicsit kiakadtam.
- Nem - közöltem.
- Ne már, miért?
- Mert nem. Felejtsd el. Azt hittem normális helyre hozol!
- Ez normális hely.
- Nem - ráztam ellentmondást nem tűrő hangon a fejem.
- Nem akarsz táncolni? Egy kicsit jól érezni magad?
- De ne már Kai - néztem rá kétségbeesetten.
- Ez igent jelent - közölte, majd megragadott a csuklómnál, és behúzott az épületbe.
Amint beléptünk, meghallottam a hangos zenét, és a tomboló tömeget. Nem szoktam ilyen helyekre járni, ezért nem is örültem annyira, hogy ide jöttünk.
Kai utat tört magának az emberek között, magával húzva engem is. Amikor elértük a bárpultot, leültem egy üres székre. A fiú rendelt két rövid italt, mire felkaptam a fejem.
- Felejtsd el - néztem rá.
- Miért?
- Mert nem iszom alkoholt - ráztam a fejem.
- Csak egy kis pohárral - unszolt.
- Nem.
- Ne rontsd már el a hangulatot!
- Nem rontom. De alkohol nélkül is jól tudom érezni magam.
Látta, hogy nem fogok engedni belőle, ezért felsóhajtott.
- Jó, akkor táncoljunk.
Ebbe persze azonnal beleegyeztem. Kissé zavart, hogy elég sok lány pillantgat Kai felé, de ő mintha észre sem vette volna.
- Egy pillanat, mindjárt jövök - mondta, majd ott hagyott egyedül. Lábujjhegyre álltam, hogy lássam, merre megy, és ha jól láttam, a mosdót célozta meg. Visszasétáltam és leültem az előző helyemre, a pult mellé.
Nem tudom, mire számítottam, hogy hova fog hozni ma este Kai, de gondolhattam volna rá. Ez tényleg úgy néz ki, mint a kedvenc helye.
Egy csomó fiúval találkozott a tekintetem, ahogyan pásztáztam a tömeget, úgyhogy inkább a földet bámultam. Ez be is jött, egészen addig, amíg egy egész helyes srác elém nem állt. Muszáj volt a szemébe néznem.
- Szia cica, van gazdád? - kérdezte tőlem. Abban a pillanatban leesett, hogy miért mondta Kai, hogy nem szokott csajozós szövegeket használni. Nem tudom, hogy melyik lánynak jön be az ilyen, engem mindenesetre idegesített.
- Igen, van - közöltem vele. - Meg akarod ismerni?
- Nem, kösz, de téged igen - vigyorgott. Istenem, de hülye.
- Én viszont nem akarlak téged megismerni, úgyhogy kérlek hagyj békén.
Mivel nem úgy tűnt, hogy teljesíti, amit kértem, fölpattantam a helyemről, és a tömegbe vetettem magam. Szerencsére megláttam Kait, úgyhogy elindultam abba az irányba.
- Kérlek, menjünk haza - mondtam neki, amikor odaértem hozzá.
- Csak most jöttünk - nézett értetlenül.
- Jó, de idegesítenek a fiúk. - Erre felnevetett.
- Kicsit lazulj el - ajánlotta.
- Hogyan?
- Igyál.
- Nem - ráztam a fejem, de megragadott, és a pult felé húzott.
- Szóval. Játsszunk, jó? Ha visszacsókolsz, egy pohárral iszol.
- Mi? - néztem értetlenül, de a következő pillanatban ajkai már az enyémen voltak.
- Nyertem. Tessék - adott egy poharat a kezembe.
- Mi a... Nem csókoltam vissza!
- Dee - nevetett.
Összeráncolt szemöldökökkel néztem rá, aztán lepillantottam a kezében lévő italra. Egy kis pohár úgysem árthat...
- Na jó, add ide - kaptam ki a kezéből, és gyorsan lehajtottam. - Menjünk táncolni - vetettem föl.
- Már voltunk.
- És?
- És még nem ittál eleget - vigyorgott.
Gyorsan a számra tapasztottam a kezem, mire felnevetett. Jó, lehet, hogy gyerekes voltam, de nem érdekelt.
Közelebb lépett hozzám, ujjaimat óvatosan lefejtette az arcomról, majd közelebb hajolt. Elfordítottam az arcom, de ez nem állította meg: nyakamra lehelt forró csókokat.
Egyre feljebb haladt, aztán már én fordítottam oda az arcom. Összeszorítottam ajkaimat, mert nem akartam visszacsókolni, de... ez lehetetlen volt. Már szinte fizikai fájdalmat okozott, hogy nem tehetem meg. Így hát beletúrtam a hajába, és viszonoztam, mire belemosolygott a csókba.
- Még egy pohár - közölte.
- Tudom - morogtam. Vonakodva, de megittam ezt is. - Ha nem ismernélek, azt gondolnám, direkt le akarsz itatni. De mivel ismerlek, tudom, hogy le akarsz itatni. Úgyhogy kérlek hagyd abba.
- Nem én tehetek róla - nézett rám ártatlanul.
- Na jó most már tényleg táncoljunk - ragadtam meg a karjainál, és behúztam a táncoló tömegbe.
Minden rendben ment, egészen addig, amíg egy másik csaj oda nem jött.
- Majd velem is táncolsz egy kört? - kérdezte Kaitól, miközben vállára helyezte a kezét. Nagyon szép csaj volt, ráadásul tökéletes alakkal. Szexin rámosolygott a fiúra, majd megfordult, és elment. Kai eléggé feltűnően nézett utána, és szemügyre vette hátulról. Megnyalta az ajkait, majd visszafordult hozzám. Nem nézett a szemembe, láttam rajta, hogy teljesen máshol jár.
Nem tudom, mi ütött belém. Egyszerűen féltékeny lettem. Megfordultam, és úgy simultam hozzá, miközben kezeimmel átkaroltam a nyakát, és fenekemet az ágyékához simítottam. Tudtam, hogy élvezi, főleg, hogy egy férfias morgást hallatott.
Amikor visszafordultam, kezei már nem a derekamon, hanem a fenekemen pihentek. Nem bírta tovább, megint megcsókolt. Én pedig ugyanúgy reagáltam rá.
- Még egy pohár - kuncogott.
- Meddig akarod ezt játszani? - kérdeztem.
- Egész este - közölte.
- De már ittam eleget.
- Nem baj.
- De olyan hosszú még az este...
- Éppen ez a jó benne.
Ahogy belegondoltam... Lesz egyáltalán olyan, hogy nem fogom viszonozni a csókját? A válasz egyértelmű: nem. Ez azt jelenti, hogy attól függ, hogy hány pohárral iszom, hogy Kai hányszor csókol meg. És az este tényleg nagyon hosszú még...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése