- Mész a hétvégén Chanyeol bulijára? - kérdezte Baekhyun. A tervről akart beszélni, ami összeállt a fejében, de mivel nem vághatott azonnal a dolgok közepébe, inkább bevezette előbb egy ártatlan témaként.
- Persze - vágta rá Jongin, miközben kihúzta fél füléből a fülhallgatóját. - Ki nem hagynám. Miért, te nem jössz?
- Nem hiszem. Úgy volt, hogy a nagyszüleimhez utazunk a családdal, de mégsem jött össze - magyarázta. - És ezt szeretném kihasználni...
Jongin most már teljes érdeklődést mutatott a beszélgetés iránt, mert tudta, hogy következik valami nem mindennapi. - Mit tervezel?
- Sooahval már három hónapja együtt vagyunk, de mostanában úgy érzem, mintha nem lenne minden rendben... Mintha nem működne rendesen a dolog. Kíváncsi lennék, szeret-e még. Hogy hűséges-e.
Jongin szája egy gonosz félmosolyra húzódott, amikor meghallotta az utolsó mondatot. Sejtette már, mit tervezget barátja, de azért hagyta, hogy elmagyarázza.
- Próbáld meg elcsábítani. Ha tényleg szeret még, akkor visszautasít, hogyha meg nem, akkor pedig.... azt hiszem, akkor így jártam - tárta szét csalódottan a karjait.
- Szóval csábítsam el a csajodat - összegezte Jongin.
- Igen - bólintott Baekhyun. - Ő is ott lesz a bulin, és azt fogja hinni, hogy jó messze vagyok tőle. Meg tudod csinálni, ugye?
- Hát persze - vágta rá Jongin olyan hangsúllyal, mintha rosszul esett volna az, hogy egyáltalán felmerül ilyen kérdés Baekhyunban.
Baekhyun viszont biztos volt a dolgában. Tudta, hogy Jongin tökéletesen tudja teljesíteni kérését, és meg is bízott benne. Senki másra nem bízta volna ezt a feladatot.
Jonginnak már kész tervek álltak össze a fejében, mikor Baekhyun félbeszakította gondolatait.
- Csak egy feltételem lenne - mondta. - Ne csókold szájon.
***
A zene ezerrel üvöltött, és a nép nagy része úgy táncolt, mintha nem lenne holnap, ami javarészt annak a sok alkoholmennyiségnek volt köszönhető, amit már az első fél órában elfogyasztott a társaság nagy része. Jókat mosolyogtam néhány emberen, és csak remélni tudtam, hogy Chanyeol szüleinek háza túléli a holnapot.
Átvágtam a tömegen, és a konyhába mentem. Kétségtelenül jó buli volt, de nekem hiányzott valami, pontosabban valaki. Sajnáltam, hogy Baekhyunnak el kellett utaznia a hétvégén, és nem jöhetett el, pedig ezt itt nagyon élvezte volna.
Fogtam egy poharat, és vizet töltöttem bele, de amikor a számhoz emeltem, kikapták a kezemből.
- Hé! - néztem szúrósan Jonginra.
- Inkább ilyet igyál - nyomott a kezembe egy kis poharat valami töménnyel benne.
- Ez a fél fogamra sem elég!
- De kicsit erősebb ennél a löttynél - mutatta fel a vizemet.
- Viszont én ma józan akarok maradni, úgyhogy add ide - nyújtottam ki a kezem, miközben az aprócska üveget leraktam a konyhapultra.
- Ne már, az úgy nem vicces - rázta a fejét.
- Na ne szórakozz velem, add ide - léptem közelebb, mire ő hátrált egy lépést.
- Előbb idd meg azt - bökött a fejével a konyhapult felé.
Sóhajtottam egy nagyot, Jongin pedig vigyorogva nézett rám.
- Na jó - válaszoltam. - De csak a te kedvedért.
Gyorsan lehúztam a rövid italt, aztán kortyoltam egy kis vizet is, hogy oltsam a szomjamat és a torkomban az alkoholnak köszönhető maró érzést.
Jongin közben nekidőlt a konyhapultnak, és engem vizslatott.
- Hol hagytad a barátodat? - kérdezte egy kis idő után.
- Elutazott a nagyszüleihez. Nem mondta? - néztem rá furcsán, elvégre rengeteg időt töltenek együtt, és mindenről beszámolnak egymásnak.
- Most hogy mondod... rémlik valami.
A szemeimet forgattam, aztán a nyitott ajtón keresztül a többieket néztem. Jongin követte a pillantásomat, és megkérdezte:
- Van kedved táncolni?
- Éppenséggel van - válaszoltam. Én is élvezni akartam azért a bulit, akkor is, ha Baekhyun távol volt tőlem. Arra gondoltam, miért is ne?
Így hát a többiek közé egyveledtünk, és átadtuk magunkat a zenének. Arról viszont megfeledkeztem, hogy Jongin mennyire jó táncos, és hogy mennyire otthonosan mozog a tánctéren. Azonnal önbizalomhiányom támadt, ahogy elnéztem az előttem táncoló fiú mozdulatait. Ezt viszont hamar észrevette.
- Hé, mi van? - kérdezte, túlkiabálva a zenét.
- Semmi - feleltem zavartan, és arra gondoltam, mennyire szívesen táncolnék most Baekhyunnal.
- Tudod mit? Segítek én a bajodon - közölte, majd magához húzott, és átölelte a csípőmet.
- Mit művelsz? - kérdeztem riadtan, mert megijedtem a hirtelen közelségtől.
- Csak megtanítalak táncolni - mondta, mire kissé megnyugodtam. Még tetszett is az ötlet, hogy eltanulok pár menő táncmozdulatot.
Próbáltam nem zavarba jönni attól, hogy összepréselődik a testünk, és úgy mozgatja csípőjét, mintha csak a barátnőjével táncolna. Nem szóltam semmit, amikor fejével a nyakamhoz hajolt, és lélegzetvételével csiklandozta a bőrömet - gondoltam, ez is koreográfia része -, amikor viszont keze a fenekemre csúszott, ellöktem magamtól.
- Elment az eszed!? - Gyorsan körülnéztem, hogy valaki meglátta-e. - Itt mindenki tudja, hogy Baekhyunnal vagyok együtt, és ha ezt meglátják.... jó ég! - akadtam ki.
- Tudod mit? Igazad van. Inkább gyere - ragadta meg a csuklómat, és maga után húzott. Követtem át a tömegen, fel a lépcsőn, át a hosszú folyosón.
- Nem tudom, mit tervezel, de nem tartom túl jó ötletnek... - kezdtem bele, de mintha meg sem hallotta volna, behúzott egy szobába. Felkapcsolta a villanyt, így szemem elé tárult a nagy, franciaágy a szoba közepén, szemben az bejárattal pedig egy üvegajtót láttam, ahonnan egy kisebb terasz nyílt. Már épp meg akartam kérdezni, hogy ez kinek a szobája, amikor hirtelen megint sötét lett, és a hangok alapján becsukódott az ajtó.
- Mi a...
A következő pillanatban Jongin nekidöntött a falnak. Pislogonom kellett párat, hogy szokjam a sötétséget, és csak Jongin lélegzetvételét hallottam.
- Gyönyörű vagy, Sooah - mondta Jongin. - És meg kell mondjam, ez a ruha irtó dögösen áll rajtad.
Az udvar kivilágítása beesett az üvegajtón keresztül, és a halvány fényben már ki tudtam venni Jongin arcát.
- Hát... köszönöm - feleltem, miközben lepillantottam a piros miniszoknyámra. Tudtam, hogy éppen határokat lépünk át, méghozzá szigorúan tilos határokat, de mielőtt tiltakozni kezdhettem volna, megéreztem Jongin kezét a meztelen combomon, ahogy egyre feljebb csúszott, végül eltűnt a szűk szoknyám alatt.
- Én nem hiszem.... hogy ezt kéne.... - tiltakoztam, de a fiú ügyet sem vetett rám, forró száját a nyakamra tapasztotta. - Jongin! - szólaltam meg erélyesebb hangon, és próbáltam eltolni a fejét. - Én Baekhyunnal vagyok együtt! Én őt szeretem. Könyörgöm, fejezd be!
- Ugyan már! - kapta el a fejét. - Egyértelmű, hogy már nem vagytok a régiek. Hát nem vetted észre?
- Mi? Miket beszélsz? - kérdeztem felháborodva. - Köztünk minden rendben van - jelentettem ki.
- Na persze - horkant fel. - Nem vagyok vak, teljesen egyértelmű, hogy nem így van.
Teljesen ledöbbentett a kijelentése. Csak rázni tudtam a fejem, mert nem tudtam elhinni, hogy igazat mond. - Nem is!
Jongin elnevette magát. - Hihetetlen makacs vagy. Nem is próbállak meggyőzni az igazságról. Majd magadtól rájössz.
Azzal megragadta karomat, magához rántott, majd felkapott a levegőbe, és dereka köré fonta lábaimat, miközben én nyakába kapaszkodtam, nehogy a földre boruljak. Ezután ismét nekiszorított a falnak, és újabb csókokkal lepte el a nyakam felületét. Amikor megéreztem forró nyelvét, felnyögtem, és hátrahajtottam a fejem.
- Jongin - nyögtem tiltakozólag, bár egyáltalán nem olyannak hatott.
A pozíciónak köszönhetően a szoknyám már rég felcsúszott a derekamig, amit Jongin ki is használt: keze egy percig sem tétlenkedett. Beletúrtam a hajába, elméletileg azért, hogy elhúzzam a fejét, gyakorlatilag azért, mert élveztem, amit csinál.
Éreztem izzadságának illatát, ami még jobban vonzott, szapora lélegzetvételét pedig ott éreztem közvetlenül a fülem mellett.
- Fejezd be - nyögtem, bár csak automatikusan hagyták el ezek a szavak a szám.
Jongin ezt hallva letett a földre, és csak éppen annyi ideig engedett el, míg lekapta magáról a pólót. Egy pillanat erejéig láttam tökéletes, kidolgozott hasát, aztán amit pár perce még csak a szememmel élveztem, már a saját bőrömön éreztem. Forró teste az enyémnek feszült, és újra szenvedélyes csókokkal borította el a kulcscsontomat, a meztelen vállamat és nyakamat. Ujjaim izzadt hajtincsei között kalandoztak.
- Uramisten - nyögtem az élvezet hatására.
Magam sem voltam tisztában, mit művelek. De már annyira ki voltam éhezve az efféle kényeztetésre, hogy engedtem Jonginnak, és csak sodródtam az árral. Baekhyunnal körülbelül három hete nem voltam különösebb testi kapcsolatban: pár szájrapuszin és kézfogáson kívül alig történt valami.
A fiú ismét karjaiba kapott, majd pár lépés után levágódott az ágyra. Kényelmesen feküdtem a puha takarón, Jongin pedig felettem könyökölt, de még így is magamon éreztem teste súlyát.
A fiú ismét karjaiba kapott, majd pár lépés után levágódott az ágyra. Kényelmesen feküdtem a puha takarón, Jongin pedig felettem könyökölt, de még így is magamon éreztem teste súlyát.
Szája és nyelve a két mellem között kalandozott, aztán szépen lassan egyre feljebb és feljebb haladt. Amikor elérte az államat, megállt, és felemelte a fejét. Mélyen a szemembe nézett, onnan pedig lekalandozott pillantása az ajkamra. Aztán lehunyta a szemét, és közelebb hajolt, hogy szájon csókoljon.
Ajkaink gyengéden találkoztak, de ezek az ajkak annyira mások voltak, mint amiket megszoktam. Annyira különböző volt ahhoz képest, amit szerettem, amit vártam... amire vágyódtam.
Ez a csók térített észhez.
- Jó ég, Jongin, azonnal szállj le rólam! - kiabáltam, és egy erős mozdulattal lelöktem magamról. Szerencsére nem tiltakozott.
Fölpattantam az ágyról, és megigazítottam magamon a ruhát.
- Ne haragudj - motyogta kábultan. - Kissé elszaladt velem a ló.
- Jókor jut eszedbe! - rivalltam rá, majd feltéptem az ajtót, és megkerestem a fürdőszobát. Gyorsan megmostam a számat, aztán az arcomat is, hogy felfrissüljek és észhez térjek, aztán megigazítottam a frizurámat is.
Lesiettem a nappaliba, ahol a táskámat hagytam, majd ismét az elhagyatott konyhába menekülve előkaptam a mobilomat. Baekyun a második csöngés után felvette.
- Szia kicsim, mi újság?
Olyan jól esett újra hallani a hangját, azonnal jobban éreztem magam tőle.
- Szia. Nagyjából mikor érsz haza? - kérdeztem. Reménykedtem benne, hogy minél előbb.
- Ami azt illeti, már itthon vagyok.
- Mi? Tényleg? Hogyhogy? - dobódtam fel azonnal.
- Hát, hosszú történet. Viszont idáig hallom a zenét. Ne ugorjak be?
- Nem - vágtam rá gyorsan. - Nem mehetnék el inkább hozzátok?
- De, persze. Miért? - kérdezte gyanakodva.
- Beszélni szeretnék veled - közöltem, mire egy kis csend támadt a vonal másik végén.
- Miről?
- Hát... Nem is tudom... Szerinted minden rendben van köztük? - tettem fel bizonytalanul a kérdést.
Szám szélét rágcsálva vártam a válaszra, ami kicsit késve érkezett meg.
- Nem tudom. Mondd meg te.
- Én sem tudom - feleltem kétségbeesetten. - De nem akarom...
- Mit nem akarsz?
Legszívesebben azt válaszoltam volna: "hogy vége legyen". De ehelyett inkább csak annyit mondtam, hogy majd élőben megbeszéljük. Nem sokkal ezután letettük.
A többiekhez siettem, hogy elbúcsúzzak tőlük, de annyira részegek voltak, hogy semmit nem fogtak fel, úgyhogy inkább hagytam.
Éppen az előszobában húztam fel a dzsekimet, amikor hirtelen megjelent mellettem Jongin.
- Hová mész? - érdeklődött. A pólóját azóta visszahúzta, és most zsebre dugott kezekkel állt előttem.
- Baekhyunoz - válaszoltam.
- Én... - kereste nehezen a szavakat. - Ne haragudj az előzőek miatt. Azt hiszem, kissé sokat ittam.
- Igen, az meglehet - biccentettem.
- Elmondod Baekhyunnak?
Megráztam a fejem. - Nem akarom, hogy megtudja. Igazából nem is történt semmi komoly... - próbáltam menteni a helyzetet. - De nem árulsz be, ugye?
- Nem. Te amúgy is végig tiltakoztál, szóval aligha követtél el bűnt. - Tudtam, hogy csak azért mondja, hogy jobban érezzem magam, mert azért ez nem volt teljesen igaz.
- Én most megyek. Baekhyun vár rám - mondtam.
- Oké. Majd hétfőn találkozunk. Szia - biccentett a fejével.
- Szia - köszöntem el én is, majd kiléptem az utcára. Amikor becsuktam az ajtót, még láttam, hogy Jongin háttal áll nekem, és a telefonját a füléhez emeli.
Elindultam a kivilágított utcákon Baekhyun otthona felé. Nagyon rosszul éreztem magam a történtek miatt. De ilyen nem fog többé előfordulni. Be fogom bizonyítani, hogy Jonginnak nem volt igaza.
Amint odaérek Baekhez, az első az lesz, hogy megcsókolom, és szorosan megölelem. Aztán elmondom neki, hogy mennyire nagyon szeretem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése